2011.05.01. 13:56
Még mindig anyák...
Tegnap este körbejártuk a dédit és a nagymamákat. Hanna folyamatosan kántálta a versét, még a temetõben is, így a virág mellé verset is kaptak a régen elment dédikék... :)
Anyuéknál aztán engem is meglepetés ért, mert anyu is tanított a múlt héten Hannával verset, de nem tudták befejezni, így ketten mondták el. Ezt:
Horváth M. Zsuzsanna:
Édesanyám!
Itt a tavasz, virág nyílik,
tulipán és orgona.
Nap sugara reánk nevet,
Anyák napja van ma.
Csokrot kötök jó anyámnak,
kedves szóval köszöntöm;
egy ölelés, illatozó virág
szívembõl adom neked,
drága Édesanyám.
Nos, nem gyõztem nyelni a könnyeimet. Sose gondoltam, hogy egyszer az anyukám és a lányom közösen szaval nekem verset anyák napjára... :) Ez volt a világ legnagyobb ajándéka. :)
(Meg a begónia, amit apjuk közremûködésével a törpéktõl kaptam... )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.