2011.01.26. 09:23
Oltás
Hazavágtam a lányomat...
Hétfõn bevittük õket anyuval tanácsadásra, az influenza elleni oltásokat szerettem volna beadatni mindkettõnek, Hanna pedig még a hatévesek kötelezõjét sem kapta meg. Tömve volt a váró, a miénk volt a 22-es sorszám, 2 és negyed órát vártunk, mire sorra kerültünk (tovább is tartott volna, de a 19, 20, 21-es megunta elõttünk és hazament ), Én rosszabbul viseltem a várakozást, mint a gyerekek... Hanna néha elpityeregte magát, mert félt az oltástól, de le a kalappal elõttük, mert - a többiekhez képest legalábbis - nagyon türelmesek voltak.
Ármin volt az elsõ, szegényem, olyan nagyfiúsan tûrte, hogy megvizsgálják, csak akkor törött el nála a mécses, mikor meglátta a tût... Hannát viszont alig tudtam lefogni. Doktornéni utánanézett, megkaphatta együtt az influenzák elleni és a Di-per-te oltást is, anyukám esengve nézett rám, hogy ne adassam be, de úgy gondoltam, így praktikusabb és kevesebb szenvedést okozok neki... Úgyhogy mindkét keze áldozatul esett a dolognak.Sajnálták nagyon, a doktornéni is és a védõnõk is, kapott kapásból két matricát és egy üres fecskendõt is vigaszképpen.
Itthon aztán nagyon elesett lett, fájdította a karjait (fõleg, ahova a kötelezõt kapta), borogattuk, Nurofent kapott, tegnap hõemelkedése volt még este is, rázta a hideg, és fehér volt, mint a fal. Ma már talán jobban lesz (nekem pedig elmúlik a lelkiismeret-furdalásom ). Most plüsskutyákat öltöztetnek babaruhába, Ármin épp mondja neki:
- Hanna ne magyarázz nekem, mert én azt csinálom, amit akarok! Beszélhetsz hozzám nyugodtan, de én akkor is azt csinálom, amit akarok!
17 komment
Címkék: gyerekszáj Hanna Ármin
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.