Nem Hanna betegedett bele jobban - hálaégnek - a doktornéni által diagnosztizált vírusba, hanem én... Részletekbe nem mennék, lényeg az, hogy éjjel nem aludtam, nappal viszont felkelni sem tudtam, alig vártam, hogy szegény gyerekeimért eljöjjenek anyósomék aztán vízszintbe vágjam magam - még öt perc, és úgy dõltem volna el, mint a zsák... Délutánra sikerült annyira összeszednem magam, hogy már kiláttam a fejembõl, és megnéztem egy filmet, ezt:

Nem vagyok a romantikus mozi híve, de tetszett. :)

Most pedig fõzöm a krumplit magamnak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.