Lejárt Ármin szervíze, vagyishogy: nem kell többet pszichológushoz vinnünk, ugyanis ennek értelme a nullával egyenlõ. Háromból három esetben Árminnal nem tudtak mit kezdeni, nem szólt, nem csinált semmit, sõt, ott sem tudtam hagyni, mert tépte fel az ajtót és rohant utánam. (Ilyent még ovis beszoktatós korában sem csinált.)

Ma voltunk az utolsó megbeszélésen apjával a nagyon kedves pszichológusnõnél. Mondjuk ott kezdõdött, hogy rosszul emlékeztem az idõpontra, ezért egy órával elõbb már a nevtanban tobzódtunk, F. elemében volt, ott röhögtem össze magam a folyosón az idétlenségein. Mondtam neki, õt is itt kellene hagyni egy kis terápiára. Mikor aztán sorra kerültünk, a pszichonéni duruzsolt, én lelkifurdaltam, apjuk meg mélyeket sóhajtozott mellettem a kanapén (mint késõbb kiderült, azért, mert álmos volt, kifáradt az egy órás semmittevésben és az én szórakoztatásomban ).

Az egy óra alatt olyanok derültek ki, mint pl. lehet, hogy nem dolgoztuk fel Andris halálát, meg, hogy Ármin szeparációsszorong, nem akar tõlem elszakadni, mert én is magamhoz láncolom a tudatom alatt ;  megrekedt érzelmileg a 2-3 évesek szintjén,  Ödipusz-komplexusa van, etc, etc. Addig az õ problémái sem szûnnek, amíg mi nem teszünk rendet magunkban, kezdve azzal, hogy a párkapcsolatunk a gyerekektõl vált függõvé, legyünk többet kettesben (hámér, legutóbb is nélkülük mentünk Bajára futni, igaz, apjuk a sétája, én meg a futás közben egyfolytában azon gondolkodtunk, mi lehet velük itthon és mit csináltak volna, ha mégis elvittük volna õket magunkkal. ). Aztááán, ha sikerült magunkban-magunkkal rendezni az ezidáig nem tudatosult problémáinkat, jöhet a kognitív viselkedésterápia, aminek szemléletes példája ugye a Szuperdada sorozat (tudjátok, amelyikben állatmódra õrjöngnek a dedek, de jön a kontyos csodanéni és kezesbárányokká varázsolja õket) nyolcvannyolc epizódjában nyomon követhetõ abszolút.

Úgyhogy hajrá.

(P.S.: 1.: Nem, nem csalódtam a pszichológusban, még ha a posztom elég irónikusra is sikeredett; szerintem nagyon jó szakember és rávilágított sok dologra. 2.: Az emberek többsége nem vállalja arccalnévvel, hogy a nagy nyilvánosság elõtt kiteregeti a lelki szennyesét, pláne nem a gyereke szennyesét, úgyhogy nem kérnék ide okoskodó, piszkálódó, vagy gúnyos hozzászólásokat, ha lehet. (Nem, mintha az utóbbi idõben érkeztek volna ilyenek, nade tuti, ami fix. )

2 komment

Címkék: Ármin

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr805973177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thalia 2013.12.24. 04:42:45

Kosztolányi Dezső: Karácsony Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve… Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

emmamam 2013.12.28. 18:54:06

köszönöm... :)
süti beállítások módosítása