Nos, én nem szeretem a politikát, sem a politizálást. Ezen kívül is ömlik a nyakunkba a ... khm... sz@r, nem szeretnék rátenni még jónéhány lapáttal azzal, hogy volt, jelenlegi, vagy leendõ vezetõink baromságain filózok.

Nade.

Ez az iskola-mizéria, amit a köznevelési törvényben szentesítettek, átlépte a toleranciaküszöbömet.

Azt már tudtam, hogy nyolctól négyig bent kell leledzeni a dedeknek 6-tól 14 éves korig (érdekess lehet a nyolcadikas bandákat a másnapi felkészülésre sarkallni ), és számítottam is a további meglepetésekre, de igazán csak a tegnapi szülõi értekezleten szembesültem velük.

A tünemény tanító nénik próbáltak pókerarcot felvenni, miközben elõadták a változásokat, de azért látszott rajtuk, hiába voltak diplomatikusak, hogy véleményük nekik is van... Kezdték azzal, hogy nincs nagyszünet. Hanna azt imádta a suliban a legjobban, az ebéd utáni, több mint 1 órás nagyszünetet, amikor játszhatott a pajtásaival, mielõtt nekiálltak volna a délutáni tanulásnak. Namostkéremszépen, a diákoknak és a tanároknak is ki kell tölteni a rájuk szabott 8 órát, nem lehetnek üresjáratok, tehát telezsúfolták õket szakkörökkel. Hanna tegnap azzal jött haza, hogy valószínûleg meseolvasó és kézmûves foglalkozásra fog járni, ami egyébként tök jó, mert szereti... És még lehet, jár máshova is, attól függ, beosztják-e és hova. Az ám, de még ezek mellett ugye meg kell csinálni a másnapi házi feladatot. Harmadikban már nem minden esetben lesz elég, ha megjegyzi, ami az órán elhangzott, definíciókat is el kell sajátítani a könyvbõl. Nem beszélve a két kötelezõ olvasmányról. Mi már tavaly is gyakorolgattunk - nagyritkán - itthon suli után, idénre többet terveztem, de nem tudom, ezek mellett mennyire akarom én kinyírni a lányomat.

Rövidültek az óraközi szünetek, az ebédet 20 perc alatt kell elfogyasztaniuk. (Értsd: télvíz idején mondjuk felöltöznek sapkasálkabát, cipõcsere, átbattyognak az ebédlõbe - ez eleve legalább 10 perc... )

Az, hogy négyig szigorúan bent kell maradniuk, rendben van. Csak egyesületi engedéllyel mehetnek el a suliból, a legminimálisabb idõvel a tevékenység megkezdése elõtt, de óraközi szünetben vihetõk csak el. Tehát Hannát a szerdán 4-kor Pakson kezdõdõ tûzvirágos próbáira háromnegyed 3-kor tudom elhozni, mert akkor van szünet a délutáni tanórák között. Addigra apjuk a munkából haza se ér, Álmos viszont vélhetõen alszik még, úgyhogy megint izgalmas lesz. Pénteken se mehetnek haza elõbb, és akkor sem, ha nagyon fáradtak, vagy mondjuk kinõtték a cipõjüket és újat kellene venni nekik... Eddig, amennyire tudták, rugalmasan kezelték azért ezeket a kérdéseket a pedagógusok. F. szerint idegbetegek lesznek a gyerekekbõl a túlterhelés miatt, mire elvégzik az iskolát...

Na, de a fõ megdöbbenés egy jelentéktelennek tûnõ dolog kapcsán ért tegnap délután. Ingyenesen kapjuk a tankönyveket, nagycsaládosként. De. A könyveket év végén le kell adnunk, ha megrongálja a gyerek (mi számít rongálásnak? Mert szamárfül biztos lesz rajta, akármennyire vigyáz rájuk Hanna), akkor vissza kell fizetni a tankönyv árának 75 %-át. (Egyefene.) Mondjuk azért elgondolkodtató, mit akarnak tenni a munkafüzetekkel? Tán kiradírozzák a bele írt megoldásokat? Szóval, a vicc: nem csak a tankönyveket kell visszaadni, hanem a zacskót is, amibe csomagolták õket. Hordtuk vissza mi, kivételes helyzetûek (ha-ha-ha) a guszustalan zacsikat szegény tanító néniknek, hogy gyûjtsék össze õket és õrizzék az év végéig... Elképzeltem közben, hogy jön az ellenõr néni a KLIK-tõl zacskókat számolni...

Naszóval nonszensz.

Hannának se a betáblázott 8 óráról, se a kedvenc nagyszünete hiányáról nem beszéltem. Nem akartam még jobban elvenni a kedvét.

Verset mondott az évnyitón.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.