F. a múlt héten szabadságon volt. Végre kibabázhatta magát Álmossal. Együtt reggeliztek, igazi szertartás volt, megterítettünk, Álmos belekéredzkedett az apja ölébe és ettek. öröm volt nézni õket. Az ebéd is hasonlóképpen zajlott.

De minden jónak vége szakad egyszer, és apa tegnap visszament dolgozni - Álmos pedig kezelhetetlen lett. Ütötte az asztalt, hogy "Apa, mamma", képtelen volt normálisan reggelizni, az ebédet semmilyen formában (se tõlem, se az ölembõl, se az asztalról) nem fogadta el, csak hisztizett. De akkor se lett jobb a helyzet, mikor az apja hazaért, ugyanis nem volt hajlandó szóba állni vele, csak duzzogott. Megharagudott rá, mert itt hagyta. Este a testvéreivel megvacsorázott, és, mikor 9 után apja bekeveredett az autószerelésbõl, odaült az ölébe és evett vele újra.

Megint szent a béke.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.