2013.05.19. 19:57
Kudarc
Elõrebocsátom: ennél nagyobb problémám sohaazéletbe' ne legyen, de azért nem "esett jól".
Elindultam ugyanis futni. Fejembe vettem, hogy 10 km-nél alább nem adom ma, és az idõmön is próbálok javítgatni... Jöttek a gyerekek is velem, aminek örültem, mert szeretem, ha együtt megyünk.
Jah.
Valami botrányosan éreztem magam már az elején, talán a meleg miatt (mi lesz velem nyáron ), vagy, mert rosszul is kezdtem, nem tudom, de a 2 km alatt nyert 1 perc tempóbeli javításomat sikerült lerontanom a továbbiakban azzal, hogy iszonyatosan sokszor belesétáltam, de azt hittem, nem bírom, és folyamatosan azt mondogatta a kisördög a fejemben, hogy: de mi a francnak csinálom én ezt? Közben a gyerkõkkel folyamatosan beszélgetni kellett, meddig mehetnek, holl álljanak meg; amikor elõrebicikliztek, akkor elkezdték legelni a bodzát, úgyhogy kiselõadást kellett tartanom, hogy miért ne tegyék; Hanna szétlocsolta a vizünket Ármin pedig elesett és elhagyta a lámpáját... "Érdekes" volt, de ezzel együtt tényleg jó, hogy velem jöttek, mert még tán el is bõgtem volna magam nagy elkeseredésemben, hogy nem tudtam futni egyszerûen. Visszafelé erõs szembeszél fújt, az se vált hasznomra. Totál kudarc volt az egész nekem, akinek nem szokása feladni dolgokat.
Úgyhogy 6,4 km jött össze sok sétával, kevés futással, 47 perc alatt, 7,21-es tempóval; a csiga gyorsvonat ehhez képest.
Na, de majd holnap délelõtt. Akkor talán sikerül a 10 km...
(A fotón sajnos nem én vagyok... )
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.