Óborzalom, hogy hónapok óta nem jártam erre és már a jelszavamat is majdnem elfelejtettem, pedig ez a blog az ötödik gyerekem volt valamikor... :) Nosztalgiával gondoltam rá minden nap, és este fõleg, amikor azzal zártam a napot, hogy hûafenébe, ma se írtam ide semmit.

És annyi minden történt...  Zajlik az élet minálunk, nem unatkozunk egy cseppet sem.

Most csak annyit: Álmosúrfi blogját bezárom, illetve, nyilvános marad, de itt, a közös blogban írom tovább az õ minennapjait is, hisz egyre kevésbé babanapló-korú az én kishercegem. (Rossz mint átok egyébként, de egy nagyon édes, okos, szemlélõdõs kiskrapek.)

A mostani bejegyzésem is róla szól, ugyanis:

Tegnap megkapta a Meningitec oltását (agyhártyagyulladás ellen, nem kötelezõ, bár nagyon ajánlott védõoltás).

Ma délelõttre a combja, ahová a szurit kapta, duplájára dagadt. Mint egy kiselefánt lába, olyan volt, rajta egy, oltás helyétõl távol látható piros folttal. Paramami pánikrohamot kapott, itt hagyot csapot-papot, teregetni valót, vetett ágyat, gyerekkel autóba vágódott és allergiás sokkot és mindenféle halálos kórt vízionálva bevágtatott Paksra a doktornénihez, aki még ilyent nem látott... Legalábbis nem oltástól. Álmos üvöltött, mert elõjöttek az elõzõ napi fájdalmas emlékei a szuriról... Kaptunk egy csomó gyógyszert (Calcimusc, Zyrtec, Phenylbutazon, Fenistil, kutyafüle), és, ha rosszabbul lesz, még ma vissza kell vinnem.

De nem tudom, hogy van, mert 3,5 órája alszik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.