2011.11.23. 09:53
Affektív apnoe
Így hívják ezt a rettenetet, amiben az én egyébként jókedélyû, értelmes és vigyori kicsi fiam "szenved". Szimpla hiszti egyébként, ami az ájulásig bír fokozódni (az ordítástól nem vesz levegõt a drága). Árminnal megúsztuk ezt, Hanna viszont tökélyre fejlesztette, olyannyira, hogy egyszer, rémületemben mentõt hívtam, ami azonnal vitt minket a kórházba... Aztán, egy kivizsgálást követõen az orvos közölte velem, hogy: nyugodjon meg anyuka, a gyerek évekig így fogja érvényesíteni az akaratát. %rolleyes%
Álmos már a doktornéninket is megijesztette, pedig az oltás utáni mutatvány piskóta volt ahhoz képest, amit ma reggel is mûvelt. Lila volt a feje, fújkálhattam én... Azt hittem, edzett vagyok már, de rájöttem, hogy nem, és még mindig remeg a lábam az ijedtségtõl. Úgy vettem észre, sok minden okozhatja, hogy õkelme ilyen felfokozott idegállapotba kerül - a fogfájása, a hasfájása, a fáradtsága... Remélem, hamar kinövi.
Találtam egy õszi képet a háromötöd családunkról.
17 komment
Címkék: kép álmos
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.