Azértis leírom, hogy nem bírom elhinni, nem bírom felfogni, nem bírom elviselni, és egyáltalán... Andris sírjáról eltûnt az egyik kerámia sündisznó. Vajon, melyiket lopták el? Azt amelyiket Hanna tette oda, vagy amelyiket Ármin? Vagy netán azt, amit Álmos "nevében" vittük? (Én nem voltam kint, apja sötétben ér oda mindern nap; a nagymamák mesélték a "hírt"...) Mindenszentekkor a gyerekek óvatosan tették a sírkõre a kis figurákat, fordítgatták a sündisznókat jobbra-balra, aztán úgy döntöttek, úgy helyezik el õket, mintha beszélgetnének.

Tudtam, hogy el fogja valaki vinni õket, mint ahogy folyamatosan, hónapról-hónapra tünedeznek el onnan az általunk kivitt kis figurák (és mécsesek, és virágok). Gondoltam, hogy nem viszek oda semmit már, de aztán meg arra gondoltam, hogy mégis. Andrisnak nem jutott hely a Földön, de õ is csak a gyerekünk, neki is járnak ajándékok, amik végülis szimbólumok, annak a jelképei, hogy mi mennyire szeretjük õt... (Hanna a család tagjai közé rendre beszámítja, úgyhogy az õ kis agyában hatan vagyunk, nem pedig öten - és ez így is van... :)) És nem, nem a külvilágnak szólnak ezek a gesztusok, mint ahogy itt valaki a saját blogján megjegyezte... Neki szólnak, nekünk szólnak.

Mégis idegenek már 8 és fél éve, folyamatosan gyalázzák, rabolják a kis gyereksírt.

Miért???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.