Ezt a képet nyáron készítette apa, Andris sírjánál állva, a telefonjával. Nemrég találtam rá...

Pár napja meglepõdtem nagyon. A gyerekek odajöttek velünk a sírhoz, de most nem játszottak és tapogatták a kis figurákat, és nem rohangáltak, mint eddig, hanem megsimogatták a kis sírkövet, odabújtak, Hanna pedig még egy puszit is nyomott rá... (Ezt biztos nem látták egyõnktõl sem... :)) Azt hittem, megszakad a szívem, és csak öleltem õket...

Ma pedig, Álmost fogta az ölében, és azt mondta, kár, hogy nincs itt Andris, mert õt is megdajkálná...

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr575973376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Légyölõ Galóca 2011.09.30. 19:30:03

:(

Thalia 2011.10.01. 06:59:36

:( gyönyörû kép...

m_eszty 2011.10.01. 12:00:59

Nehéz szavakat találni és látom senki nem írt semmit. Én mégis azt kívánom neked, hogy legyél nagyon boldog a családoddal együtt! Mindennek oka van, még ha nehéz is megérteni néha!:(

pcx 2011.10.01. 12:07:16

ezt a jelenetet betenném egy filmbe :( valami hasonló háttérrel, mint amit adtál hozzá köszönöm most sikerült elbúslakodnom

P.Kriszti 2011.10.01. 18:28:34

Szívszorító):a felhõk meg gyönyörûek;és amit K.M.írt fészen(idézet),na azon sírtam...

emmamam 2011.10.02. 10:09:17

Kriszti, én is sírtam... csak nem mertem odaírni... :) Eszty, nem is kell szavakat találni, csak mesélek... Én se találok mindig. Tudunk egyébként boldogok lenni, úgy, hogy vele haltunk kicsit... Érdekes, de valahogy sikerül. :) pcx, nem akartalak elszomorítani. :)

Vianya 2011.10.04. 11:36:35

A gyerekek éreznek olyan dolgokat, amiket mi felnõttként sajnos már nem... Zádi nem sokat beszél még, de azt már elég régen mondja, hogy Gabó... Amikor örülsz a gyermekeidnek, mindnek, mindért örülsz... Hiába van 10 ujj a kezeden, ha elveszíted az egyiket, mindig hiányozni fog. Nem pótolhatják egymást... Édes, hogy Hanna dajkálná Andrist. Hiába idõsebb nála, neki baba marad... Tudom, hogy ilyenkor belehalsz kicsit és boldoggá is tesz. Ez nem magyarázható... Ölellek!
süti beállítások módosítása