2011.09.07. 20:26
Cukor
A gyerekeimnek - eddig - nem volt szokása mindenféle holmikat az ilyenmegolyan testnyílásaikba dugdosni.
Ma este Ármin bejött a hálószobába, ahol az öccsét etettem, suttogva és vigyorogva oközölte, hogy az orrába dugott egy cukrot. Olyan vidáman mondta, hogy el se hittem neki eleinte... Aztán már igen. Tudta, hogy rosszat tett, mert az apjának, aki kint vigyázott rájuk, nem merte megmondani. Otthagytam csapot-papot és Álmost, rohantam ki vele a lámpa alá...Tényleg ott volt a cukor. Tiktak. Apjuk csillapított, hogy menjek vissza "nyugodtan" etetni Álmost tovább, dehát ez még viccnek is rossz volt. Nyugodtan, haha. Szemöldökcsipesszel szedtem végül ki a cukrot, miközben a halál vize levert, és arra gondoltam, mehetünk az ügyeletre, miután a fél napunkat egyébként is orvosnál töltöttük, és holnap is ott fogjuk tölteni...
Megilletõdött szegény fiam, pedig még csak le se szidtam. Negyed órával késõbb is a kanapén kuporgott... A fene se gondolta volna, hogy majd' ötévesen jut eszébe ez a hülyeség.
***
Délután voltunk doktornéninél. Ármin is csak hétfõn mehet oviba, Álmossal viszont keresnünk kell egy fülészt. Mivel holnap úgyis a koraszülött utógondozóba kell mennünk Sz-ra az ominózus, 2 hónappal ezelõtti húgyúti fertõzése miatti kontrollra, azt mondta doktorrnéni, szóljunk ott a kórházban, hátha megnézik, vagy menjünk az ottani szakrendelõbe - P-on ugyanis, mint a mesében, hol van fül-orr-gégész, hol nincs... Addig is: Augmentin. Remek...
25 komment
Címkék: betegség Ármin Bulcsú
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.