emmamama 2011.08.18. 18:10

Négy

Annyiszor mondják nekem rokonok és jó ismerõsök (akik tisztában vannak a sorsunkkal), a "hogynézelki" és a szülések kapcsán, hogy pedig/na igen (helyzettõl függõen ) hármat szültél... Nem, kérem. Én NÉGYET szültem. Négy gyerekünk van, de sajnos csak hármat nevelünk.

Nem hányom senki szemére, hogy nem tartja számon a gyerekeim sorát (nem is kell, elég, ha én tudom, mi tudjuk... ), mégis, mintha tõrt forgatnának ilyenkor a szívemben. Már belefáradtam, hogy javítgassak. Drága barátnõm megtette a múltkor helyettem, amolyan legyintõs "japersze" szórasemérdemes? volt rá a reakció.

A helyzetünk továbbra is elég keserû egyébként, amikor azt kérdezik, hány gyerekünk van. Ha azt mondjuk négy, de csak 3 él, akkor a másik fél nem tud velünk rendszerint mit kezdeni. Így hát többnyire nem sokkoljuk az érdeklõdõket.

Ellentmondásos szituáció ez... Az ismerõsöktõl nem esik jól, ha elfelejtik, az idegeneknek viszont félünk elárulni, hogy a mi gyerekeink bizony NÉGYEN vannak...

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr215973406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thalia 2011.08.18. 19:13:51

jajj, ez de nehéz... Emma, csak az számít, hogy a szívetekben 4-en vannak...

Vianya 2011.08.18. 19:52:54

Erre én kaptam egy jó mondatot: "Égen, Földön négy gyermekem van." Ezzel idõt nyersz. Aki nem fogja fel, annak úgyis mindegy, aki felfogja, annak is kell néhány pillanat, így nem sokkolod azonnal, nem tagadod le, nekem ez bevált. Teljesen egyetértek amúgy az itt leírtakkal. Én is úgy érzem, hogy "megtagadom" (persze nyilván nem) Gabócát, ha nem mondom, hogy õ volt/van nekünk, de ha meg mondtam, akkor zavart lelépés volt a reakció. Nem azzal van gond, ahogy mi megéljük a történteket, hanem azzal, ahogy a társadalom nem tud mit kezdeni velünk. WS küldte nekem a joker mondatot és azóta használom is. Hátha Nektek is mûködne. Ölelést küldök! Nagyot!

emmamam 2011.08.18. 19:55:56

Köszönöm... :))) Igen, olvastam ezt nálad... Kellene, hogy alkalmazzam. Egyébként is annyit tanultam már ott tõled... :)

emmamam 2011.08.18. 19:56:07

Thalia: ez igaz. :)

madárka. 2011.08.18. 20:30:37

Vianya mondata emberségesen hangzik... Nem tudok mit hozzáfûzni, sajnálom.

Freedom 2011.08.18. 20:54:26

Négyen vannak. Kész. Ez megkérdõjelezhetetlen. Még ha másoknak ez nem is számít, az a lényeg, hogy a ti szívetekben négyen vannak. És nem is lesznek soha kevesebben. Ha ez bárki szerint lényegtelen, arról az emberrõl biztosan nem fogok jót gondolni. Az a minimum, hogy az ismerõsök ezt nem felejtik el, és nem kezelik úgy, mintha lényegtelen lenne. Az a lényeg, hogy nektek négyen vannak. (:

kékáfonya 2011.08.18. 21:49:27

De tényleg nagyon nehéz erre helyesen reagálni egy kívülállónak. Igazán nem is tudom mi a helyes reakció. Vannak szituk amiket a társadalom (vagy én biztosan) nehezen kezel. Halott gyermek, szörnyûbbet elképzelni se lehet, nem tudja az ember mikor is mond jót. Ennek ellenére persze én tudom, hogy négyen vannak csak mentegetem a "rosszat szólókat", a szerencséseket akik talán csak nem tudták mikor nem bántóak. Egyik ismerõsöm mesélt a fiáról aki súlyos fogyatékos, elõször levegõt se mertem venni. Mit is mondjak, mivel nem bántom meg véletlenül se, ezen járt az eszem rögtön. Nyaralás alatt is elmentünk egy baráti családhoz ahol van egy béna kisfiú, idióta vagyok de nem mertem hozzászólni nehogy megbántsam. Kívülálló akinek nem történt ilyen a családjában nem tudja hogyan "illik" reagálni.

emmamam 2011.08.18. 21:54:03

persze, ez így van, én sem tudok mit kezdeni hasonló helyzetben. de én azt írtam itt, amikor tudják, hogy 4-et szültem, de elfelejtik (nyilván) és 3-at emlegetnek. :) (konkrétan itt a szülésrõl van szó.) de nem szemrehányás ez feléjük, komolyan nem, csak kikívánkozott. Madárka, nem is kell. :) nem is azért írtam. :)

kékáfonya 2011.08.18. 21:56:54

Ja igen, persze, én félresiklottam kicsit. Akik tudják azok szerintem csak figyelmetlenek. Nem jut eszükbe. De megértem hogy rosszul esik, biztos nekem is rosszul esne, ha közeli ismerõs lefelejtené a gyerekeim egy részét.

emmamam 2011.08.18. 21:59:29

na igen. meg amúgy is hiperérzékeny vagyok. %mrgreen% %redface% nem direkt van, persze, a részükrõl, csak mondom, a napokban is tapasztaltam ilyent, gondoltam, kiírom magamból. :) egyébként is, hangsúlyozom: nem gond egyáltalán, hogy nem tartják észben,elég, ha mit tudjuk, ahogy írtátok is... ezzel együtt pocsék érzés. :)

kékáfonya 2011.08.18. 22:02:02

Ááá, a hiperérzékenységet ne is mondd... ilyenkor terhesen-szoptatva az emberben néha habzik a vér a hormonoktól.

emmamam 2011.08.18. 22:08:13

bezony... :D

fönícia 2011.08.20. 17:02:25

%confused% igen, ez ismerõs... és de rossz! %sad% De a lényeg, hogy bennetek, a ti szívetekben mi van! A többi külsõség nem számít...

Vianya 2011.08.24. 23:03:40

A kórházban most is belefutottam egy "jó" szituba... Megkérdezte a nõvérke, hogy Zádinak van-e tesója. Nyeltem egyet és azt feleltem, hogy már nincs. Még ma sem tudom, hogy jól tettem-e. De nem tudtam tudomást sem venni arról, hogy Gabó van/volt nekünk. Könnyebb lett volna azt válaszolni, hogy nincs. De nem ment... Nem ment.
süti beállítások módosítása