2011.07.16. 17:16
Csúfolják...
Apjuk mesélte, hogy amitõl tartottam, az bekövetkezett.
Az utcánk végén lakik a gyerekek egyik ovistársa, amolyan igazi kis vadóc. Hozzánk is el szokott szökni játszani. Apja Árminnal biciklizett, és látta, amint a lányka nagyobb barátjával mond valamit és nevet (egyértelmûen Árminon). Legközelebb ez megismétlõdött, de akkor már megcsapta apja fülét a "Disznófejû!" jelzõ is. Két okból volt szerencséje a lánykának:
1. Ármin (valószínûleg) nem hallotta a csúfolódást (vagy egyszerûen nem akart róla tudomást venni)
2. Elég messze voltak apjától...
Egyébként is dilemmázik ilyenkor az ember, mi a jó. Megvédje a szemüveges gyerekét, vagy itthon szépen regélje el neki, hogy miért rossz a csúfolódás (érdekes módon ezt az enyémek valahogy maguktól tudják...), továbbá miféle szellemi fogyatékban szenved az, aki csúfolódik, és mi vele a teendõ...
Én mindenesetre elsõ felindulásomban közöltem apjával, ha még egyszer meghallom ezt R. szájából, kitépem a haját.
12 komment
Címkék: dilemmák Ármin
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.