Kissé kétségbeesve indultunk tegnap Hanna ballagására, ugyanis úgy tûnt, nem tudja a verseit (hetek óta nincs oviban...). Csütörtökön anyuval gyakorolta, pénteken anyósommal (míg én Álmosügyben Sz-on mászkáltam, illetve Ármint vittem dokihoz), de ez nem látszott elégnek. Be is paráztattam szegény óvónénit, hogy Hanna tudása igencsak hiányos... Végül aztán végigénekelt, mondókázott mindent, még azt a verset is elmondta Zsófival és két kisfiúval, aminek a gyakorlásába bele sem kezdtünk...  Nemmondom, a ballagós vershez azért elkelt a segítség :

... De azért nagyon megdicsértük, és nagyon büszke voltam rá, és nagyon remegett a kezemben a kamera, naná, mert végigbõgtem az egészet...

Képek:

Zsófival, így utoljára...

Ármin lázas volt pénteken egész nap; itthon lázcsillapító után Hanna papucsában és kisgatyában azért nem hagyta ki a kedvenc traktorját: "Csak egy picit ráülök, jóóó?" 

(Ma már szinte teljesen jól van. )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.