Mióta F. 12 órákat dolgozik (egy hónapja, egy szabad hétvégével ) azóta levelezõ tagozaton vagyunk. Este hullafáradtan hazaesik, még meglocsolja kint a virágokat, még elmegy a nagyfiához a "kiskertbe", még elintézi az ügyes-bajos dolgait, aztán, amíg a gyerekeket fürdetem (én vállaltam be a fürdetést, hadd pihenjen addig is), ideül egy kicsit netezni. Küldök neki minden nap valamit az üzenõfalára (õ meg az enyémre ), tegnap ezt kapta:

A gyerekek is hallgatták, amikor keresgéltem, aztán Hannának annyira megtetszett, hogy meg kellett hallgatni még vagy ötször. Este már Ármin is kántálta, hogy "Késõ van, gyere haza!"

Nem sokat beszélgetünk már este, én is hulla vagyok (és sokszor indokolatlanul ingerlékeny :(), gyerekek is nyúzzák, így hát marad ez a virtuális "kedvesség"...

Hála neked FB. (Úgyhogy perpillanat nem is vagyok kíváncsi azokra a véleményekre, amelyek az internet kapcsolatromboló hatását hangsúlyozzák - ebben az esetben ugyanis épp a hasznát élvezzük. :))

(Mindenesetre alig várom, hogy leteljen ez a munkaszakasz... Nekem is sok, pedig nem is én dolgozom. Ha a hét minden napján, 24 órában kellene a gyerekek gondját viselnem, már megszültem volna szerintem... Még jó, hogy van az ovi, és még jobb, hogy vannak a nagyszülõk. :))

***

Ármin beszólását még ideírom...

Fürödtek egyik este a kádban, utána mesélte Hanna:

- Ármin pukizott a kádban!

Ármin:

- Mégis a te oldaladon jött a buborék!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.