Isten?? Francot.. A soför szeme és agya hol volt? Magyarországon sajna közlekedési kultúra sincs..

most egy kicsit érzékenyebb vagy,ez érthetõ persze...inkább magyarázd el nekik ha kell ezerszer is,hogy mire miért kell vigyázzanak...

Emma, nem lesz olyan, hogy nem majdnem...ne rágd magad, te nagyon jó anya vagy, mindent megteszel a gyermekeidért, ennél többet nem lehet...természetes, hogy érzékenyebb vagy, de így nem lehet a mindannapokat élni, hogy ezen filózol!

Tommy, persze, igazad van (és hol voltak a felnõttek???), de nekem, ha ilyesmirõl hallok, rögtön ez a mondat jut elõször eszembe. Aztán persze el is felejtem. Szeder, magyarázom, magyarázom... Thalia: nem betegszem azért bele, de rendesen kattog az agyam. :)

Emma, nem lesz olyan, hogy "nem csak majdnem"!!!!! Az aggódás soha nem fog elmúlni, ez a szülõk sorsa ;) És ez a természetes, hogy aggódunk. Amikor oviba került a nagy, aggódtam, hogy mi lesz, hisz addig nem volt idegen emberekre bízva, aggódtam, hogy hogy fognak vele bánni, aggódtam, hogy nehogy nyitva maradjon az ovi kapuja, mert tuti, hogy az én gyerekem lesz az elsõ, aki kimegy rajta... meg folytathatnám a sort. Aggódtam, hogy mi lesz vele, amikor iskolába került, mert ott..... Aggódni fogok, amikor elõször megy majd valahova egyedül, nélkülünk, és amikor tizedszer, századszor megy egyedül valahova... DE nem lehetsz mindig mindenhol velük, és mindentõl te sem védheted meg õket. Így pusztán marad az aggódás és a bizalom, hogy minden rendben lesz velük, mindig! Veszélyek mindenhol vannak, de ha csak ezeket nézzük, akkor elõbb-utóbb a diliházban kötünk ki ;) A "jóakarók" meg ki tudja, hogy mennyire az igazságot adják át neked.... Lehet, hogy épp csak a bögyébe van valamiért anyósod pl.

Nincs a bögyében, és én is tudom, néha milyen...(hangsúlyozom: nincs vele baj, csak sokszor figyelmetlen :)) Csakhogy én abban bíztam-bízok, ha a lelkükre kötöm, hogy, vigyázzanak rájuk, akkor vigyáznak is rájuk. %rolleyes%

jaj Emma butaság ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, semmi mert nincs olyan. jó szülõ vagy, és nem lehetsz minden pillanatban a manóid mellett, még akkor sem ha szeretnél. nálam volt olyan hogy a mûúton anya rántott vissza mert sosem néztem körül csak elindultam, de nem gondoltunk abba bele hogy mi lett volna. nem mondom hogy ne aggódj, csak azt hogy nem lesz semmi bajuk a picikéidnek!

Ildi a szomiból -nak igaza van! :) A baj folyamatosan ott lóg a levegõben.. Jó szülõ vagy, jó anya! A gyerekeknek ezredszer is kevés, (már a könyökükön jön ki sztem) elmondani, hogy megtanulják és vigyázni tudjanak magukra! Itt a környéken akig van normális járda, öcsöm imádja a deszkáját, állandóan azzal tépnek az úttest szélén.. Annyira féltem , hogy el sem lehet hinni és már nagyon unhatja az oktatást elõtte fél órán keresztül, amikor elindul a banda a gõrcucokkal.. pedig õ már 11 éves! Nem tudok mit tenni, elengedem..

Nekem is gyakran megfordul a fejemben... egyik reggel kocsival közlekedtem a faluban az ÚTTESTEN (pedig volt járda is), egy óvodás testvérpár ballagott. Felnõtt nélkül. Egymás mellett. Nekem is végigfutott a hideg a hátamon, ha az enyémek lettek volna nem tették volna zsebre amit kapnak. És csak remélni tudom, hogy néha amikor Enikõ egyedül közlekedik, akkor nem így teszi.

Sok gyerek meg az úttesten, azon egyszerû oknál fogva, hogy félnek a kutyáktól. Az enyémek is félnek a kutyáktól. (Némelyik ki tud harapni a kerítés rácsain keresztül, tudom, mert tapasztaltam... :/) Úgyhogy ezért "örülök" a biciklinek, mert így jogosan mennek az úton. %rolleyes% (Én meg utánuk.) Egyébként a közl. kultúra nálunk - is - nulla, hányszor átkoztam már el az úton beszélgetõket, meg négyesével egymás mellett menõket (felnõtteket), akik rá se bagóznak arra, hogy épp arra mennék kocsival... A béna biciklisekrõl - akik nem is 4 évesek - meg nem is beszélek már... :S

A baj olyan gyorsan/hirtelen jön,hogy hiába vagyunk a legjobb szülõk,nem mindig sikerül elkerülni:( Csak reménykedhetünk,hogy mondent jól csinálunk,és velünk ez nem történik meg...

igen.