2011.03.23. 11:27
A lónak a túlsó oldala
Árminom drágám eléggé málészájúnak vagyon elkönyvelve gondolom az oviban, ami érthetõ is, a(z ottani) viselkedése alapján. Egyik nap mesélték Hannával, hogy kint játszottak az udvaron, és a másik csoportban van egy kisfiú, aki a kisebbeket (gyámoltalanabbakat) elõszeretettel terrorizálja. Rászállt Árminra is, a fához nyomta és hasonlókat tett vele. A lányomnak több se kellett, meg persze a barátnõinek sem: a három grácia (a két Zsófi meg Hanna) toborzott egy amolyan "mentsük meg Ármint J-tól" csapatot, és nem hagyták a kis lükepéket bántani. Mikor nem bírtak a galáddal, szóltak az óvónéniknek. Az akció hatásos lehetett, mert tegnap már nem volt gond J.-val.
Nade.
Délután játszótereztünk, és az én egyszótsemtudszólni mamlasz gyerekem elfoglalta egyedül a körhintát, és nem engedett be senki idegent. Ment volna oda egy kislány is hintázni, de elzavarta.
Persze, nem voltam rá büszke emiatt, meg is szidtam, hogy ilyent nem csinálunk, blablabla, hegyibeszédet is tartottam, de azért valahol a lelkem mélyén örültem, hogy tán kinyílik a csipája elõbb-utóbb neki is...
Mostmár csak az egyensúlyt kellene megtalálni valahol...
3 komment
Címkék: mesemesemátka Ármin
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.