... telnek a napjaink.

Gyerekek nem betegek, ami azt jelenti, hogy járnak szépen oviba. A múlt héten bûvész látogatott az intézménybe, és Hannát is kihívta valami kendõs trükkhöz. Hanna örült ennek, én meg annak, hogy ki is ment õnagysága. Várják, hogy a pajtások is meggyógyuljanak és lehessen újra együtt játszani. Jövõ héten, ha minden igaz, Ritabarátnõm Zsófijának szülinapi zsúrja lesz; már mennének nagyon. :) Tegnap elhatároztam, hogy korábbi terveimmel ellentétben Árminnak is tartunk majd bulit. Õ kikötötte, hogy csak lányokat hívhatunk, és mondjuk meg Zsuzsának (szomszédbarát), hogy Gyuszika maradjon otthon, csak Zsófi jöhet... Az utóbbi idõben vettem észre rajta, hogy pont úgy magyaráz, gesztikulál, még a mimikája is olyan, mint Hannáé. Alig gyõzöm elfojtani a röhögésemet, mikor nekiállnak vitatkozni...

Apjuk dolgozik, látástól mikuiásig, amikor este hazaér, hagyjuk pihenni. Legalábbis megpróbáljuk. Könnyebb lenne a gyerekekkel, ha ki tudnának végre menni, de szinte egyfolytában esik, úgyhogy benti játék és házsarkakból kifordítás folyik. Továbbá Ármin egyfolytában enne, fél óránként megéhezik, szalad a hûtõhöz, vagy a spájzba, hogy õ "választani akar". Ma sütök neki pogácsát, mert azt kívánja; tegnap bezabált fánkból.

Amúgy megjöttünk már a boltból, megy a mosógép, fõ a pörkölt és a húsleves...

Vasárnap van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.