Anyu Márton napján született, ezelõtt 61 évvel... :D Annyi minden eszembe jut, annyi mindent mondhatnék, köszönhetnék neki, de nem tudom mondatokba önteni, amit érzek, azt a mérhetetlen nagy szeretetet. :)

Küldöm Neked a sokat ismételgetett, közhelyesnek tûnõ szavak helyett ezt a gyönyörû verset, Anyu!

DSIDA JENÕ:

HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg õ véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melybõl reggel, este
Imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
-itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melybõl jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg õket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Ez a zene pedig örök:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.