emmamama 2010.06.05. 17:08

Senkinek, soha...

Márai Sándor

Egy kisgyermek halálára

Mi is maradt belõle? A neve,
hajának illata a hajkefén,
egy micimackó, a halottlevele,
egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok.
Most angyal, ha vannak angyalok.
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

***

Legfõképp magamnak nem bocsátom meg. Nincs "Mi lett volna ha"-kérdések sorozata. Nincs kérdés, csak kijelentés, egyetlen "ha" : ha Szekszárdon szülöm meg, Andris él. Ebben biztos vagyok. Nem kellett volna engednem a BezzegBonyhád-elméletnek, nem kellett volna egy olyan kórházban szülnöm, amely annyira a háborítatlan szülés híve (vagy inkább:annyira felkészületlen), hogy egy fájdalomcsillapítóért is hiába könyörögtem, ahol a gyerekem 10 perces bradycardiája után sem rohannak velem a császáros mûtõbe, hanem hárman próbálják kipréselni belõlem...Biztos vagyok benne: Szekszárdon nem várták volna meg, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

2003 június 6. óta nekem ez a gyönyörû, völgységi kisváros a halál és a szomorúság városa. És azoknak az orvosoknak, akik a szülés után szörnyû rendellenességekrõl beszéltek, majd, miután kiderült (mert kiderítettem), hogy Andris "szimpla" oxigénhiány miatt halt meg, a szemembe se mertek nézni, azoknak az orvosoknak nem bocsátok meg soha.

De legfõképpen magamnak nem bocsátok meg...

***

Ma délután rendbetettem Andris sírját. Azon töprengtem, miközben lemostam a sírkövet, a mécseseket és a kis játékokat, hogy nekem most szülinapi tortát kellene sütnöm a holnapi zsúrhoz...
Nem lesz zsúr. Torta, ajándékok helyett egy gyönyörû koszorút kap majd, amit az unokatesóm készít el neki, mint eddig szinte minden alkalomra.
Nem lesz ünnep. Emlékezni fogunk, mélyen magunkban, hogy a két élõ gyerekünket ne szomoríthassa el annak a gondolata, hogy a bátyjukkal akár játszhatnának is, ahelyett, hogy egy egy temetõ néma sírkövének integetnek búcsúzóul, akárhányszor ott járunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr805973772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barbara 2010.06.05. 19:53:34

Jajj Emmám..! %cry% :(

Emma 2010.06.05. 19:55:08

szóltam, hogy ez lesz... :(

p62 2010.06.05. 19:57:52

potyogókönnyek-szmájli :(

Dzsu 2010.06.05. 20:04:14

Mindenki veled van, ne feledd!:(

Emma 2010.06.05. 20:05:12

tudom, aranyosak vagytok nagyon. nem akarok itt sokkolni senkit, de egyszerûen muszáj ezeket kiírnom magamból, ha már itt van ez a blog... :)

2010.06.05. 20:05:39

Sajnálom :( De a kijelentésed is csak a "mi lett volna, ha" kategóriába sorolható. Mert nem úgy lett. Megpróbálom megérteni a fájdalmadat. De nem támogatom az önvádad. Mert azzal soha nem jutsz elõre. Régóta olvasom a blogod. Mert érdekel. És aranyosak a gyerekeid. És az is tetszik, hogy nekik, róluk irod. Az élõ, ép, egészséges gyermekeidnek. Nem az eltávozottnak .... Ne kapjon nagyobb hangsúlyt ez a nap, mint bármelyik egyszerû hétköznap, amit az ÉLÕ gyermekekkel tölthetsz........

varnyu 2010.06.05. 20:06:56

varnyu voltam, bocs

Emma 2010.06.05. 20:09:27

nem tudom, ki vagy, egy névre azért jíváncsi lettem volna, a véleményed mellé... :) Azt, hogy mekkora hangsúlyt adok ennek a napnak, inkább bízd rám... :) a gyerekek semmit nem fognak rajtam látni, mint ahogy le is írtam az elõbb. Még csak fekete ruhát sem fogok felvenni, pedig erõs kényszert érzek magamban, hogy azt tegyem. :) Ide írom a fájdalmamat. Az eltávozott is a gyermekem!!! És az is marad mindig. Jár neki néhány bejegyzés a blogban...

Emma 2010.06.05. 20:10:15

Varnyu? :) Bocs... A mondanivalóm ugyanaz, de a stílust akkor enyhébbre vettem volna, ha tudom, hogy te vagy... %redface% Ne haragudj.

Emma 2010.06.05. 20:13:06

meg még egy: nem emészt az önvád, csal a látszat, illetve a bejegyzésembõl ez jön le valóban... Nem ebben élek. de ilyenkor mindig eszembe jut azért... minden csak feltételezés, de annak, hogy ez így történt, elsõsorban magam vagyok az okozója. igyekeztem túllépni rajta, de valahol mégis ott van az emberben. :)

varnyu 2010.06.05. 20:13:36

nem baj. :) azért irtam, hogy "megpróbálom megérteni" a fájdalmad, mert Istennek hála, eddig nem volt részem benne. Fogalmam sincs, mit tennék a helyedben .... a fekete ruha meg nem is rossz ötlet. erre a napra

Emma 2010.06.05. 20:14:48

á, azért vetettem el az ötletet, mert az olyan szomorú szín, én sosem járok feketébe, fura lenne a gyerekeknek, és nem szeretném elmagyarázni nekik.. vagy mégis... nem is tudom. majd meglátom. :)

P.Kriszti 2010.06.05. 20:18:44

Potyog a könnyem Emma):;együtt érzek(ez nem jó szó),legyen sok-sok erõtök azt kívánom...

Barbara 2010.06.05. 20:53:11

Már bocsi, de ha Emma kiadja magából a lelke összes bánatát, miért ne tenné!? Én, aki szintén élettelen gyereket szültem, voltam õ vele szemben annyira szerencsés, hogy a lányomat vissza tudták hozni és életben maradt! Õ sajnos nem járt így, a kbsztt égiek elvették tõle!!! Miért ne írhatná ki? Sokan a kukába dobják, akik az ilyen traumát fel sem fogják épp ésszel, vagy csak egyszerûen könnyelmûek! Õk akarták! Az igaz, hogy végül megszánta a sors és cserébe adott nekik másik 2 gyönyörû gyereket, de az a törés a szívében akkor is sajnos ott maradt!!! Ne haragudj de kijött belõlem! Hiába ugatok, hogy ezt csak az tudja, aki átéli! Hiába..! :(

Eri 2010.06.05. 21:04:39

Ez a te blogod, és azt írsz bele amit érzel, ami bánt, vagy foglalkoztat.Nem azt amit más szívesen olvasna.Egyet értek Barbarával, így nem is ismétlem meg a szavait... :(

Melinda 2010.06.05. 21:13:12

Emma szívbõl sajnálom gyönyörû verset írtál . Sok erõt kívánok gondolok rátok!

Emma 2010.06.05. 21:17:07

Melinda, a verset nem én írtam, hanem Márai... :) Barbara, értelek, de Varnyut is értem... :) Megfogalmazta, ami rossz érzésem van azzal kapcsolatban, hogy leírom ide ezeket a dolgaimat. :) Nehéz dolgok ezek.

kékáfonya 2010.06.05. 21:23:53

Nem a te hibád. Nyilván nem tudhattad. Biztos ismered a mondást: Ha tudtam volna hogy elesek, inkább leülök. Persze ez nem vígasztal, nem vígasztalhat egy mondat se, de veled vagyunk.

kicsisziv 2010.06.05. 21:25:48

én is veszítettem el..nem egy embert...aki közel volt nagyon a szívemhez, de egy saját teljesen más lehet... fájdalmasabb...ezt soha nem lehet elfelejteni... sok erõt és kitartást ezekben a napokban :(

Emma 2010.06.05. 21:29:16

Áfi, persze, hisz tényleg nem tudhattam... de a védõnõnk is óvott tõle, hogy odamenjek. Ha másra nem is, rá igazán hallgathattam volna, ha nem lettem volna olyan önzõ, hogy a saját kényelmem keresem. Kicsiszív, minden veszteség fáj...

Melinda 2010.06.06. 00:56:02

Még vissza jöttem hozzád szomorú nagyon igen ,és csak te tudhatod !itt vagyok én is és sok erõt és ki tartást ! "Azért, mert szerettek, jöttem a világra, s lettem új fény, csillag, szülõk boldogsága. Szeressetek mindig, igaz szeretettel: A kincsetek vagyok: kicsi kincs, de ember! Nem haltam meg csak álmodni mentem. Nem hagytam itt senkit csak elõre mentem!" enged meg ,hogy ezt ide írjam sok -sok szeretettel!!!! ++++++++++ ++++++++++ ++++++++++

Thalia 2010.06.06. 10:05:50

Emma, én nem tudok mit mondani, továbbra is csak fogom a kezed...

Ildi 2010.06.06. 10:58:29

Drága Emma! Sok erõt nektek a mai naphoz!!! Ne hibáztasd magad, nem te hibáztál, hanem mások, errõl te nem tehetsz. Nem vagy önzõ attól, hogy ezt a kórházat választottad, hogy háborítatlanul szerettél volna szülni. Az önvád nem változtatja meg a megváltoztathatatlant. Nagy ölelés nektek!!!!!!!!!!
süti beállítások módosítása