1923-ban, Mátyás napján született a nagymamám.

Végigdolgozta az egész életét, szült három gyereket - köztük anyukámat. Nagypapám halála óta, tíz éve egyedül él - még mindig emlegeti és siratja a papát... Nagyon sokat dolgozik a mai napig, fõz, most, kertészkedik, pedig már annyira nem kellene, de a gyerekei nem tudják rábeszélni a több pihenésre, hiába járnak hozzá naponta, hogy segítsenek, a dédi nem nyugszik. Õsszel elesett, azt kívánta, bárcsak még egyszer lábra állhatna... Sikerült neki. A múltkor kint söpörte utánam a havat, míg én dobáltam... Nem lehetett bezavarni a melegbe.

Hályog van a szemén, rosszul lát, de nagyon szereti a tévésorozatokat. Szellemileg pedig frissebb, mint én...

Drága nagymamám, Istenke éltessen még sokáig!   Ezt kívánja három gyermeked, hét unokád és hat dédunokád. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.