Az én drága jó anyukám az állatorvosi ló tipikus esete. Amije van, az beteg. Anémiás, a fehérvérsejtszáma általában az alsó határ alatt van jóval, ezért is jár háromhavonta a kórházba ellenõrzésre. Szürke- és zöldhályog van a szemén. Krónikus ízületi gyulladása van, ami hol itt, hol ott, hol mindenütt felbukkan, és néhány hónapja összeszedett egy arcidegzsábát is. Gyenge az epéje és gyakran fáj a feje, de ezek most mellékes problémák a mondanivalóm szempontjából...

Ugyanis: a szemére kapott cseppektõl bedurrantak az ízületei; az ízületeire nem szedhet gyulladáscsökkentõt és fájdalomcsillapítót, mert azok még jobban leviszik a fehérvérsejtszámot. Az arcidegzsábájára kapott gyógyszer  viszont növeli a szemnyomást, így zöldhályogos betegek azt nem szedhetik...

Akkor most mi van?

Azt mondta anyukám, inkább szenved, csak meg ne vakuljon... 

Csendben kínlódik szegénykém. Ha nem kérdezem, sose panaszkodik, ha kérdezem, akkor is csak annyit mond, majd elmúlik, meg, már megszokta... Azért nagyon díjaznám, ha feltalálnának már egy csodaszert a gyógyszerek mellékhatásai, másodlagos hatásai, meg kölcsönhatásai ellen is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.