emmamama 2009.10.28. 09:55

Keresztapu

Nem látom többet az udvaron cigizni, nem hallom, ahogy az unokáival játszik, a gyerekeivel beszélget, nem mondja többet a fiamnak, szia, kislegény... Nem megy István-napot köszönteni anyuékhoz, és õk sem mennek Ferencezni soha már.  Nem integet az autójából, mint eddig, ha találkoztunk, mert többé nem találkozunk. Nem nevethetünk a jópofa anekdotáin sem.

Ember annyit nem szenvedett, mint õ - ezt mondták az orvosai is. Mára megkönnyebbült. Hajnali öt óra óta már nem fáj neki semmi. 

Elment egy remek család feje, apukám országos nagy barátja...

Isten veled, Keresztapu! 

 

Kosztolányi Dezsõ: 

Halotti beszéd

 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük õt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedõlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belõle több és most sem él,
s mint fán se nõ egyforma két levél,
a nagy idõn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e fõt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kõvé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének õsi titka.

Akárki is volt õ, de fény, de hõ volt.
Mindenki tudta és hirdette: õ volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égõ, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szõtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted õt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövõben
akárki megszülethet már, csak õ nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak õrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik õ, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
 

14 komment

Címkék: sirató

A bejegyzés trackback címe:

https://emmamama.blog.hu/api/trackback/id/tr615974027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildi 2009.10.28. 10:16:39

Emma! Őszinte részvétem neked és a családodnak is!!!

pille8 2009.10.28. 10:49:53

Nyugodjon békében.

Miss Varjú 2009.10.28. 11:05:50

Ide valami szép latin halotti búcsúztató mondás illene. De egyet sem ismerek... ._.

Emma 2009.10.28. 11:29:33

Miss V, sajnos én sem... Ildi, Pille, köszönöm... Vagy valami ilyesmi.

Emma 2009.10.28. 11:32:05

... még az előzőhöz: azért ezt a verset tettem ide -nem csak, mert szeretem -, hanem , mert annyira illik keresztapura. A cigi, a tervezgetés.. Meg minden, mint sokunkra persze. Ő sajt helyett jégkrémet kívánt... :(

duzduzka 2009.10.28. 12:54:05

Nyugodjon békében. :(

manókaa 2009.10.28. 13:21:08

Részvétem:(

csepet 2009.10.28. 15:58:47

Nyugodjon békében! Őszinte részvétem Emma!

Emma 2009.10.28. 16:08:44

Köszönöm szépen, valamennyien nagyon aranyosak vagytok! "Csak" a keresztapám volt, de az életem része, sajnálom őt nagyon...

perla62 2009.10.28. 20:22:59

Emma: őszinte részvétem. De mi az hogy "csak"?

Emma 2009.10.29. 07:50:20

Igazad van...

passionate. 2009.10.29. 15:47:51

tudom hogy csak az előttem szólókat ismétlem.. de rettenetesen sajnálom. nyugodjon békében. :(

ZV1 2009.10.30. 19:37:51

Őszinte részvétem. :(
süti beállítások módosítása